A biztosíték kiválasztási módszere

1. Normál áram: Először is tudnunk kell a használt áramkörben a biztosítékon átfolyó normál áram nagyságát.

Általában előre kell beállítanunk egy csökkentést, majd a következő elv szerint kell választanunk: azaz a normál áramnak kisebbnek kell lennie, mint a névleges áram és a csökkentési együttható szorzata.

2. Biztosítékáram: Az UL előírásoknak megfelelően a biztosítékot kétszeres névleges áramerősséggel kell gyorsan biztosítani. A legtöbb esetben azonban a megbízható biztosíték érdekében azt javasoljuk, hogy a biztosítékáram a névleges áram 2,5-szeresénél nagyobb legyen.

Ezenkívül a biztosíték ideje is fontos, de a gyártó által biztosított biztosíték jelleggörbét is figyelembe kell venni a megítéléshez.

3. Nyitott áramkör feszültsége: a nyitott áramkör feszültségét általában a névleges feszültségnél kisebbre kell megválasztani.

Például, ha egy 24 V névleges feszültségű biztosítékot egy 100 V-os váltakozó áramú áramkörben használnak, akkor a biztosíték meggyulladhat vagy kiolvadhat.

4. Rövidzárlati áram: A zárlatos áramkörben folyó maximális áramértéket zárlati áramnak nevezzük. Különböző biztosítékok esetében meg van adva a névleges megszakítóképesség, és a biztosíték kiválasztásakor ügyelnünk kell arra, hogy a zárlati áram ne haladja meg a névleges áramköri kapacitást.

Ha kis megszakítási áramerősségű biztosítékot választ, az kioldhatja a biztosítékot vagy tüzet okozhat.

5. Ütőáram: Az ütőáram megfigyelésére szolgáló hullámformát (impulzusáram hullámformáját) az energiájának kiszámítására használják az I2T érték (Joule integrálérték) segítségével. Az ütőáram mérete és frekvenciája eltérő, és a biztosítékra gyakorolt ​​hatása is eltérő. Az ütőáram i2t értékének és a biztosíték egyetlen impulzusának i2t értékének aránya határozza meg, hogy a biztosíték hányszor áll ellen az ütőáramnak.