A biztosíték bevezetése

A biztosíték elve

A biztosíték egy biztosíték, amely olyan elektromos készülék, amely a saját maga által termelt hővel megolvasztja az olvadékot, és leválasztja az áramkört, amikor az áram meghalad egy meghatározott értéket. A biztosíték egy áramvédő, amely a saját maga által termelt hőt használja fel az olvadék megolvasztására, miután az áram egy bizonyos ideig meghaladja a meghatározott értéket, ezáltal leválasztja az áramkört.

A biztosíték működési elve egy egyszerű I2R időfüggvény. Minél nagyobb az áram, annál rövidebb a biztosíték vagy nyitási idő. A biztosíték teljesítményvesztesége arányos a rajta átfolyó áram négyzetével. Ha az energiafogyasztás túl magas, a biztosíték kiolvad. Ez a tulajdonság a biztosítékkal védett kábelkötegekre is vonatkozik. Ha a keletkező hő meghaladja a leadott hőt, a biztosíték hőmérséklete megemelkedik. Amikor a hőmérséklet eléri a biztosíték olvadáspontját, a biztosíték kiolvad, azaz az áramkör védelem céljából lekapcsolódik.

A biztosítékokat széles körben használják nagy- és kisfeszültségű elosztó- és vezérlőrendszerekben, valamint elektromos berendezésekben. Rövidzárlat- és túláramvédelemként az egyik leggyakrabban használt védelmi eszköz.

A biztosítékok osztályozása

A biztosítékok a biztosítékok (biztosítékok) részét képezik, feloszthatók félvezető védőbiztosítékokra, egyenáramú biztosítékokra, speciális biztosítékokra, általános célú biztosítékokra és biztosítékos leválasztókra.

A biztosíték szerkezeti jellemzői

A nagy teljesítményű biztosíték szerkezete nagyjából megegyezik a biztosítékéval. Főként olvadékból, héjból és tartóból áll, amelyek közül az olvadék a kulcsfontosságú elem a biztosíték jellemzőinek szabályozásában. Az olvadék anyaga, mérete és alakja határozza meg a biztosíték jellemzőit. Az olvadékanyagok két kategóriába sorolhatók: alacsony olvadáspontú és magas olvadáspontú. Az alacsony olvadáspontú anyagok, mint például az ólom és az ólomötvözetek, alacsony olvadáspontúak és könnyen megolvaszthatók. Nagy ellenállásuk miatt az olvadék keresztmetszeti mérete nagy, és a biztosítékozás során több fémgőz keletkezik. Csak alacsony megszakítóképességű eszközökhöz alkalmas. A magas olvadáspontú anyagok, mint például a réz és az ezüst, magas olvadáspontúak és nem könnyen megolvaszthatók, de alacsony ellenállásuk miatt kisebb keresztmetszeti méretűek lehetnek, mint az alacsony olvadáspontú olvadékok, és kevesebb fémgőz keletkezik a biztosítékozáskor, ami alkalmas magas megszakítóképességű biztosítékokhoz. Az olvadék alakja két típusra oszlik: izzószálra és szalagra. A változó keresztmetszetű alak megváltoztatása jelentősen megváltoztathatja a biztosíték biztosíték jellemzőit.