EGYENÁRAMÚ MEGSZAKÍTÓ ÉS BIZTOSÍTÉK, AMELY A FEJLETT VÉDŐBERENDEZÉS

Sok villanyszerelő úgy gondolja, hogy a biztosítékok elavult védelmi eszközök, míg az egyenáramú megszakítók fejlett védelmi eszközök. Helyes ez az elképzelés?

Látható, hogy a biztosíték idő-áram jelleggörbéje közelebb áll a védett áramkör hőállóképességi tanulási képességének jelleggörbéjéhez, ami azt jelzi, hogy jobb túlterhelésvédelmi hatással rendelkezik, de használata nem olyan kényelmes, mint az egyenáramú megszakítóé. Ha az egyenáramú megszakító túláram miatt kiold, a hibaelhárítás után le lehet zárni a tápellátáshoz, ami nagyon egyszerű és kényelmes. A biztosítékot időben azonos specifikációjú biztosítékra kell cserélni, amihez különféle specifikációjú alkatrészeket kell biztosítani, ami sok problémát okoz a felhasználónak.

A biztosíték bekötésére is nagyobb figyelmet kell fordítani. Például a csavaros biztosíték középső csatlakozóját a tápegység oldalához, a csavaros csatlakozót pedig a terhelés oldalához kell csatlakoztatni. Ellenkező esetben a biztosíték cseréjekor könnyen áramütést okozhat.

Jelenleg azonban hazánk környezeti tervezésében egyes gyári termelőüzemek, irodaépületek és egyéb, villamos automatizálási szakemberek (BA4 és BA5 személyzet, lásd C. függelék) által kezelt energiaelosztó rendszerek alapvetően egyenáramú megszakítókat használnak. Kevesen igényelnek biztosítékokat, de néhány más gazdaságilag fejlett országban e két típusú elektromos készülék használata körülbelül fele.

Mint mindannyian tudjuk, az egyenáramú megszakítók ára nagyon magas a fővezeték kapacitásához képest, míg egy akár 30 Ω névleges áramú biztosíték könnyen lekapcsol egy 50 kilométeres rövidzárlati áramot, és a biztosíték cseréjének költsége nagyon korlátozott. Ezenkívül az egyenáramú megszakító kikapcsolása után az érintkezők blokkoló képessége változatlan marad egy új pótalkatrészre való csere után. E tekintetben biztonságosabb lenne a rövidzárlatot biztosítékkal megszakítani.

Ezenkívül, ha az egyes biztosítékok áramszint-különbsége a termékszabvány szerint (azaz a megállapodás szerinti nem biztosítékos áram (If) 1,25 hüvelyk, és a megállapodás szerinti biztosítékos áram (If) 1,6 hüvelyk) 1,6-szoros, a termékszabvány minden biztosítékszintet meghatároz. Szelektivitásuk garantált túlterhelésvédelemként történő használat esetén, de nehéz elérni az egyenáramú megszakítók elérését. Más szóval, a biztosítékok jobb szelektivitással rendelkeznek a túlterhelésvédelmi szintek között, ami csökkentheti az áramkimaradás felületét a túlterhelésvédelem során.